a konyhába belépett a szánalom

Lagymatag sugarak és halva született csecsemők preparátumai. Az ilyen napok érnek valamit, igen nyílt nap volt az eltén és én teljesen odavagyok meg vissza, és gondolatban már ott élem mindennapjaimat. Ezzel szemben megint nem sokat csináltam hétvégén, holnap bioszfaktos doga, kedden előkészítő, pénteken háziverseny, emellett még egy angol tételem sincs és magyarom sem. ÉÉÉÉS igen megint csak itt siránkozom. ( A kezdődő tudás első jele, hogy meg szeretnél halni. ) Utálom, hogy folyton fázik a lábam, csak egy kis meleget szeretnék, egy szobanövényt, és nem aludni. Bár már most álmosodom, nem is tudom mióta nem sikerül fent maradnom sokáig vagy korán kelnem, egyik sem megy. Semmi. Kémiáznom is kéne. Élnem kicsit, vagyis nem. Annyi élet volt az egészben, és olyan kevés tartalom. Megyek, tanulni, olvasni. szép lenne írni és rajzolni is. De nem megy, annyira nem megy, egyik pillanatban szikrázó jövő, aztán a siralmas jelen. Nincs hova futni.