az öntudat tragédia

Levert fecskefészek vagyok, mellépattanó kosárlabda, lyukas garas. Túl messzire menő fantázia, elégia. Bennfentes viccek, kesernyés szemjáték. Véletlenekkel takarózó szemfényvesztés, kínos távolságtartás, ölelésre nyíló némaság. Felégett versek, mint felperzselt föld, oda az ihlet. Önmagunkat tesszük tervezőasztalra, minta sosem lesz, legalábbis nem a megfelelő. Lényegtelen eszmefuttatás.