csak bólogat

Nosztalgia kavarog, tudod. Futjuk a köröket, már tényleg kezdtem elhinni. Most kivételesen egész vicces és örvendetes dolog sült ki. Legalább ez is lezárulhat, majd hontalan leszek egy ideig. Bensőségekben nem nagy változás. Nem bírom ki nevetés nélkül. Most kéne egy éjszakázás, langyos séta, pajkos csillagok. Igazából nem is akartam írni, csak megláttam piszkozatként az első másfél mondatot. Felszabadult valami, mint anno a kacsa mellett, ez a tavasz lassan hagyományosan szellemidézős. És egyre jobb és jobb. A szünetem a teljes elhanyagoltság jegyében telt - ma mégis beugrottak ketten -, nem is baj ha remetemódba váltok, legalább nem foghatok semmit az időhiányra.