Tegnap egész nap olvastam, a Prozac-országot, meg megnéztem és nem is tudom, nem kéne olyanokat olvasnom, amikkel túlságosan azonosulni tudok, de mégse. Ma meg elkezdtem Kafkát, persze az Átváltozással. Rendet is raktam, vagy 4 órán keresztül, hullámokban (pedig csak egy nyomorult könyves szekrényről van szó). Az egyik pillanatban kicsattanok, a másikban meg hervadok, nincs középút. Csak gyömöszölöm magam, megint elhomályosult a jövő, már nem is ijeszt.
Azóta is egy kiáradásra képtelen érzelemhullám vagyok.
Frédéric Beigbeder
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése