Vörös ombre, olalla. A magam senkije vagyok. Nagyon szeretnék egy septumot. Tegnap egy tavalyi voltos lejátsszási listát hallgattam, szívszorító. Bennem senki nem. Vissza-vissza a lyukasgarasos hasonlatokhoz, megtáncoltat a tavaszi eső. Vihartalan álmok, zavartalan villámok. Fulladok. A túlzásba vitt szellemi élet, hah. Elnyomom magamban a csikket, lenyelem a füstöt és sohatöbbé nem eresztem ki, bort rá. Csak képzelem, nincs ok aggodalomra. It's all just in my mind. Már-már beteges, különben nem lenne érdekes. Így sem. Szívesen belefeledkeznék a létbe, fa leszek, fűz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése