Nem igazán tudom, hogy mit csinálok. Vannak azok a bizonyos helyzetek, amelyeket nem tudok hova tenni. Egyszerűen nem tudom, hogy mit akart vele a másik, mit gondolt közben. Aztán eljutottam oda, hogy már azt sem tudom, én mit gondoltam, miközben mondtam, csináltam dolgokat, és egyáltalán mit csinálok folyamatosan. A következő pont, hogy érdekeljen-e, mit gondolnak, érdemes-e nap mint nap visszakapargatni az elásott emlékeket. Valószínűleg nem. Viszont mit ér az élet önsanyargatás nélkül?
Minden csupa móka és kacagás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése