Tegnap este végtelennek tűnt, kitágult a szoba én meg kicsi és jelentéktelen voltam, apróbb minden porszemnél, és tűrhetetlenebb a szúnyogoknál. Alig volt levegő, az üvegen át beszűrődő fény sértette az idegsejtjeimet. Nem volt helyem, sehol, úgy egyáltalán. Elmosódott a múlt, a jövő fekete lyukként tűnt föl. Még a jelen pillanat is megrázóan bizonytalan. Érzem, hogy jelen állapotomban nincs keresnivalóm egy komolyabb helyen sem. Nem tudok mit letenni, nincs mögöttem pár idő előtt eloltott cigarettavégnél több.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése